Aki úgy dönt, környezetbarátabb életmódot szeretne folytatni, sok nehézségbe fog ütközni. Harc a társadalmi környezetünkkel, a reklámokkal, a csomagolással, a fertőtlenítésmániával, az infrastruktúrával és a többi. De a legeslegfontosabb a harc önmagunkkal, a vélt és valós igényeinkkel és a köztük feszülő ellentétekkel, a rossz szokásainkkal, függőségeinkkel és a többi. A mostani bejegyzésem ezutóbbival fog foglalkozni. Szeretném veletek megosztani 4 sikertörténetemet és 4 olyan dolgot, amiben (még) nem vagyok jó.
Ha valaki megkezd egy utat, jó eséllyel lesznek könnyebb és göröngyösebb szakaszok, néha pedig annyira nehezített a terep, mintha egy háborús övezeten akarnánk átverekedni magunkat. És ha belegondolunk, ez az út pont ilyen: plakátokról, tévéből, rádióból, internetről, YouTube-ról, Facebook-ról, mindenhonnan reklámokkal bombáznak minket. És nincs az az Adblocker, ami lépést tudna ezekkel tartani. Rendkívül tudatosnak kell lenni ahhoz, hogy ezeket az ember legalább részben figyelmen kívül hagyja, és kiszűrje belőle azt, amire valóban szüksége van. Szóval mindenhonnan a fogyasztásra, és ezzel a pazarlásra ösztönöznek.
És ami a legfontosabb: mesterséges igényeket gerjesztenek! Olyanokat, amikre, ha mélyen magunkba nézünk, baromira nincs szükségünk. Ahogy Encsi egy bejegyzésében említette, nincs szükség ennyi csiricsáré, drága tisztítószerre: sokszor elég az ecet és szódabikarbóna (nem együtt), esetleg citromsav, ahova pedig tényleg valami durvára van szükség, ott elég a töredékáron kapható hypo. De ez csak egy példa a sok közül.
Mindannyiunknak megvannak a maguk rossz szokásai, amikkel nem bírunk, vagy csak nagyon lassan, nagyon nehezen következik be a változás. Nekem az alábbi négy dolog jelent nehézséget (meg persze sok más, de a fokozatosság elvét vallom, mert csak azzal lehet hosszútávú, tartós eredményt elérni):
