A nagy Ecet-mítosz: tényleg elég ennyi a takarításhoz?

„Most tényleg analitikai tisztaságúra akarod mosni?” – kérdezte egyszer a vegyész barátnőm, amikor nagy elánnal súroltam egy lábost. Egy ápolónő lánya vagyok. Iszonyú rendetlen és szervezetlen, de takarítani azt aztán tudok!
A congenitalis takarításmánián nem sokat segített, hogy az első barátom környezetmérnök volt, aki ráadásul nem hogy takarított, de egyenesen mentesített. Tudjátok, az az a tevékenység, amikor nem egyszerűen eltünteted a területről a szennyező anyagot, hanem az utolsó molekuláig lebontod és megsemmisíted. Háztartásra lefordítva: a zsírfoltot először egy kis lúgos oldószerrel kezeled, majd addig öntöd rá az ecetet, míg széndioxid és víz marad csak. Vagy mi…
Anyukám szakmájából adódóan minden gusztustalan szennyeződést kiválóan tud kezelni. A kórházi fertőtlenítő szerek brutalitását kevés anyag éli túl. Ha esetleg a konyharuhán meg is marad a folt, egy kellemes, hidrogén-peroxidos fertőtlenítés és némi Domestosos utókezelés után a textil tuti elbomlik körülötte… A csíramentes tisztaságot könnyű megszokni, fenntartani viszont annál nehezebb. Amit valaha beviszel a lakásba, az jó eséllyel egy hét alatt ketyegő biológiai bombává változik: az izzadtság, a zsíros kéznyomok, a saját testünk elhalt hámsejtjei hátborzongatóan és elkerülhetetlenül beszennyeznek mindent, amivel kapcsolatba kerülünk – de ennyi legyen is elég a gusztustalanságból! Maradjunk a látható szennyeződések világánál!

Jóféle házi kosz(t)

Mielőtt ecettel és szódabikarbónával állnánk neki megváltani a világot, nézzük, hogy mik lehetnek egy háztartás legfőbb koszforrásai! Nyilván az, hogy nálad mi okozza a legnagyobb gondot, az sok mindentől függ – nekem a panelban nem kell küzdenem a kertből behordott sárral (dehogynem…), a kertes házban meg nem nagy történet a szőnyegtisztítás, mert jó időben az udvaron megszáradhat.

Érdemes továbbolvasni »