Szívószáldilemma

Hulladékcsökkentők körében olykor heves vitákat tud kiváltani a szívószál kérdése: az egyik tábor úgy gondolja, a szívószálra semmi szükség nincsen, inkább el kéne hagyni, míg a másik alternatívákat keres az egyszerhasználatos műanyag kiváltására.
Úgy gondolom, hogy a szívószál önmagában nem a fogyasztói társadalom kelléke, korábban is használtak szalmaszálból, bambuszból készült szívószálakat. 1824-ben egy bizonyos Chester Marvin Stone találta fel a modern értelemben vett szívószálat, ami papírból készült. Aki többet szeretne a történetéről, az http://mandarchiv.hu/cikk/391/Adalekok_a_szivoszal_tortenetehez”>ITT is kezdheti az elmélyedést.
De ennek a bejegyzésnek nem célja a történelmi kutatás, hanem arra a kérdésre keresem a választ, van-e létjogosultsága a tartós szívószálaknak a háztartásokban.

Érdemes továbbolvasni »

Bambino Mio

A nevével ellentétben angol pelus, igen ismert és népszerű márka, ami valószínűleg a sokféle és ízléses mintáknak tudható be. (Jómagam is emiatt csábultam el )

Gyártanak kétrészes és AIO pelust is, én az utóbbival kapcsolatban tudom megosztani a tapasztalataim.

Az AIO verzió a Miosolo fantázianévre hallgat; nem tartozik a legolcsóbb kategóriába (újonnan 6-7 ezer Ft), de nyilván a használtpelus-piacon ennek a töredékéért is be lehet szerezni.

Egy nagy zseb az egész konstrukció, amelybe kényelmesen (szerintem marha jó a kis kézbújtató a betét végén, megkönnyíti a ‘töltést’) bele lehet bújtatni zseb egyik végén rögzített, mikroszálas betétet. Elég nagy a nedvszívó képessége, viszont a másfél éves lányom 2 órán túl ázott vele (turbózva is) -én ezt a dupla combszárny hiányának tudtam be. A bőrrel érintkező réteg szuperul szárazon tart, sose pirosodott a baba popója.

Mikroszálas volta miatt gyorsan szárad, viszont aki a természetes anyagokat preferálja, annak ez a pelenka nem opció. Könnyen tisztítható, a mienk rendszeresen látott kakit, mégis simán kiszedte a marhaepe-szappan.


Összefoglalva:

ajánlom azoknak, akik:
– gyönyörű mintákat keresnek
– nem idegenkednek a műszálastól
– apa-és bölcsinéni-kompatibilis pelust keresnek
– a sima zsebes pelussal sem áznak
– kisebb babáknak

Frenchmama

Miből áll egy mosipelus?

Mikor környezettudatos anyukaként a moshatózás mellett döntöttem, természetesen nekem is a Google volt a legjobb barátom, illetve a Facebookos csoportok. Bevallom, a kizárólag elméleti síkon történő ismerkedés által nem lettem okosabb, sőt… Zsebes, prefi, tépős, tépőparkoló, AIO, csónakos, hibrid… Mivan?! Az újonan megismert szavak csak idővel és gyakorlattal nyertek valódi értelmet.
Megpróbálom eloszlatni a ködöt azok számára, akik most vágnának bele a moshatózásba.
A minden mosható pelenkának van egy külső és egy belső része.
A külső a ’szebbik’ oldal, vagyis a színes/ mintás/ fodros rész. Van, hogy ez egyetlenegy réteg (pl egy színes pamutréteg a gDiapersnél), de legtöbbször belülre, a betét felőli részre kerül egy vízzáró réteg, ami általában PUL anyag (poliuretán); ez sokkal jobban szellőzik, mint a régi gumibugyi. A PUL masszív anyag, bírja az ecetes öblítést és a 60 fokos mosást is, az egyetlen bibi akkor van, ha az anyag sérül, ilyenkor a meghibásodott (megtört, szakadt, kilyukadt) részen a pelenka szivárogni fogÉrdemes továbbolvasni »

A nap, amikor elhatároztam, hogy nem veszek több ruhát

Amikor a párom először járt nálam, csak annyit állapított meg: „Úr isten, mennyi cipőd van!”. Sosem gondoltam rá, hogy több lábbelim lenne, mint egy átlagos nőnek, de az igazság az, hogy az évek alatt szépen összegyűltek nálam ezek a dolgok. Úgyhogy gyors önvizsgálatot tartottam, majd szomorúan konstatáltam, hogy igen, minden igyekeztem ellenére sikerült túl sokat felhalmoznom valamiből. Gyertek, nézzük meg együtt, mi a túl sok, és mi vezetett a nálam látható cipő- és ruhakatasztrófához.

Szociológiai blalbla

Aki rendszeresen olvassa a blogot, az tudja, hogy szeretek mindent szociológiai okokra visszavezetni, úgyhogy megint megengedek magamnak egy kis társadalomtudomány blablát. Szóval… Adott volt a ’60-as évek, amikor a divat csúcsát az S-modell, és a külföldi csomagokból vásárolt, nyugati ruhák jelentették. Aztán jött a rendszerváltás környéke, Vágási Feri bőrdzsekije volt közel, s távol a legdivatosabb darab, mi kislányok pedig abban az ünneplőben jártunk, amit anyukánk ki tudod varrni a Burda magazinból.

Érdemes továbbolvasni »