Négy kudarc és négy siker

Aki úgy dönt, környezetbarátabb életmódot szeretne folytatni, sok nehézségbe fog ütközni. Harc a társadalmi környezetünkkel, a reklámokkal, a csomagolással, a fertőtlenítésmániával, az infrastruktúrával és a többi. De a legeslegfontosabb a harc önmagunkkal, a vélt és valós igényeinkkel és a köztük feszülő ellentétekkel, a rossz szokásainkkal, függőségeinkkel és a többi. A mostani bejegyzésem ezutóbbival fog foglalkozni. Szeretném veletek megosztani 4 sikertörténetemet és 4 olyan dolgot, amiben (még) nem vagyok jó.
Ha valaki megkezd egy utat, jó eséllyel lesznek könnyebb és göröngyösebb szakaszok, néha pedig annyira nehezített a terep, mintha egy háborús övezeten akarnánk átverekedni magunkat. És ha belegondolunk, ez az út pont ilyen: plakátokról, tévéből, rádióból, internetről, YouTube-ról, Facebook-ról, mindenhonnan reklámokkal bombáznak minket. És nincs az az Adblocker, ami lépést tudna ezekkel tartani. Rendkívül tudatosnak kell lenni ahhoz, hogy ezeket az ember legalább részben figyelmen kívül hagyja, és kiszűrje belőle azt, amire valóban szüksége van. Szóval mindenhonnan a fogyasztásra, és ezzel a pazarlásra ösztönöznek.
És ami a legfontosabb: mesterséges igényeket gerjesztenek! Olyanokat, amikre, ha mélyen magunkba nézünk, baromira nincs szükségünk. Ahogy Encsi egy bejegyzésében említette, nincs szükség ennyi csiricsáré, drága tisztítószerre: sokszor elég az ecet és szódabikarbóna (nem együtt), esetleg citromsav, ahova pedig tényleg valami durvára van szükség, ott elég a töredékáron kapható hypo. De ez csak egy példa a sok közül.
Mindannyiunknak megvannak a maguk rossz szokásai, amikkel nem bírunk, vagy csak nagyon lassan, nagyon nehezen következik be a változás. Nekem az alábbi négy dolog jelent nehézséget (meg persze sok más, de a fokozatosság elvét vallom, mert csak azzal lehet hosszútávú, tartós eredményt elérni):

Érdemes továbbolvasni »

Mit lehet kihozni egy szemétdombból?

Az a helyzet, hogy a nyakunkba szakadt egy olyan kert, amiben csak II. világháborús, halott német katonát nem találtunk… Úgy döntöttünk, hogy akkor is kihozunk belőle valami értelmeset, ha beleszakadunk. Még tavaly nekiálltunk a szeméttelenítésnek, de nem volt vele annyi időnk foglalkozni, illetve a házat belülről is gatyába kellett rázni, ami prioritást élvezett. De idén nekiálltunk. Lássuk, mi volt a kertben, amikor május elején nekiálltunk dolgozni (meglehetősen lassan haladunk, de egyszer biztos eljutunk a végére):

Érdemes továbbolvasni »

Miért a piac?

Akik ismernek, tudják, hogy nem vagyok egy időmilliomos, utálok vásárolni (a nagyobb bevásárlásaimat mindig online intézem) és nem bírom a tömeget. Ezért is csodálkoznak rá, ha megemlítem, piacozni márpedig szeretek.
Hát, mit ne mondjak, belegondolva én is csodálkozom, hiszen minden megvan benne, amit nem szeretek: a pofámba dohányzó emberek, tömeg, vásárlás… Mégis érthető, hiszen régen apámmal nagyon sokszor mentünk piacra, és kislányként mindig kaptam valami apróságot, megnézhettem az állatokat (ma már egyáltalán nem értek egyet a piaci állatkereskedelemmel), meg egyszerűen jó volt mászkálni. Ma pedig a párommal járok piacra, ez is egy jó közös program.
És akkor jöjjenek az okok, miért javaslom a piacozást azoknak, akiknek lehetősége van rá.

Érdemes továbbolvasni »