Négy kudarc és négy siker

Aki úgy dönt, környezetbarátabb életmódot szeretne folytatni, sok nehézségbe fog ütközni. Harc a társadalmi környezetünkkel, a reklámokkal, a csomagolással, a fertőtlenítésmániával, az infrastruktúrával és a többi. De a legeslegfontosabb a harc önmagunkkal, a vélt és valós igényeinkkel és a köztük feszülő ellentétekkel, a rossz szokásainkkal, függőségeinkkel és a többi. A mostani bejegyzésem ezutóbbival fog foglalkozni. Szeretném veletek megosztani 4 sikertörténetemet és 4 olyan dolgot, amiben (még) nem vagyok jó.
Ha valaki megkezd egy utat, jó eséllyel lesznek könnyebb és göröngyösebb szakaszok, néha pedig annyira nehezített a terep, mintha egy háborús övezeten akarnánk átverekedni magunkat. És ha belegondolunk, ez az út pont ilyen: plakátokról, tévéből, rádióból, internetről, YouTube-ról, Facebook-ról, mindenhonnan reklámokkal bombáznak minket. És nincs az az Adblocker, ami lépést tudna ezekkel tartani. Rendkívül tudatosnak kell lenni ahhoz, hogy ezeket az ember legalább részben figyelmen kívül hagyja, és kiszűrje belőle azt, amire valóban szüksége van. Szóval mindenhonnan a fogyasztásra, és ezzel a pazarlásra ösztönöznek.
És ami a legfontosabb: mesterséges igényeket gerjesztenek! Olyanokat, amikre, ha mélyen magunkba nézünk, baromira nincs szükségünk. Ahogy Encsi egy bejegyzésében említette, nincs szükség ennyi csiricsáré, drága tisztítószerre: sokszor elég az ecet és szódabikarbóna (nem együtt), esetleg citromsav, ahova pedig tényleg valami durvára van szükség, ott elég a töredékáron kapható hypo. De ez csak egy példa a sok közül.
Mindannyiunknak megvannak a maguk rossz szokásai, amikkel nem bírunk, vagy csak nagyon lassan, nagyon nehezen következik be a változás. Nekem az alábbi négy dolog jelent nehézséget (meg persze sok más, de a fokozatosság elvét vallom, mert csak azzal lehet hosszútávú, tartós eredményt elérni):

Érdemes továbbolvasni »

Madárbarát kert program

Mivel jelentkeztem a Madárbarát kert programba, úgy gondoltam, dokumentálom, hogyan haladunk.

És hogy mi is az a Madárbarát kert program?

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szervezésében egy olyan program, amelynek célja, hogy növelje a természetvédelem társadalmi támogatottságát. A programhoz bárki csatlakozhat: ha társasházban élsz, választhatod a Madárbarát panel alprogramot, de akár a munkahelyedet vagy óvodádat/iskoládat is inspirálhatod a Madárbarát óvoda, a Madárbarát iskola és Madárbarát munkahely alprogramokkal.

Érdemes továbbolvasni »

Miből áll egy mosipelus?

Mikor környezettudatos anyukaként a moshatózás mellett döntöttem, természetesen nekem is a Google volt a legjobb barátom, illetve a Facebookos csoportok. Bevallom, a kizárólag elméleti síkon történő ismerkedés által nem lettem okosabb, sőt… Zsebes, prefi, tépős, tépőparkoló, AIO, csónakos, hibrid… Mivan?! Az újonan megismert szavak csak idővel és gyakorlattal nyertek valódi értelmet.
Megpróbálom eloszlatni a ködöt azok számára, akik most vágnának bele a moshatózásba.
A minden mosható pelenkának van egy külső és egy belső része.
A külső a ’szebbik’ oldal, vagyis a színes/ mintás/ fodros rész. Van, hogy ez egyetlenegy réteg (pl egy színes pamutréteg a gDiapersnél), de legtöbbször belülre, a betét felőli részre kerül egy vízzáró réteg, ami általában PUL anyag (poliuretán); ez sokkal jobban szellőzik, mint a régi gumibugyi. A PUL masszív anyag, bírja az ecetes öblítést és a 60 fokos mosást is, az egyetlen bibi akkor van, ha az anyag sérül, ilyenkor a meghibásodott (megtört, szakadt, kilyukadt) részen a pelenka szivárogni fogÉrdemes továbbolvasni »

Három napra nomád lettem. Ezt tanultam a fenntarthatóságról

A hajam a két mosás ellenére is füstszagú kicsit, megfáztam, leégtem és mégis, hihetetlenül boldog vagyok. Az elmúlt három napot meglehetősen nomád körülmények között, egy középkori táborban töltöttem. Nem csak a tűrőképességem, de a fenntarthatóság szempontjából is fontos tapasztalatokkal gazdagodtam. Íme.

A körülmények

Egy fesztivál részeként, a hagyományőrző csoportunkkal döntöttünk úgy, hogy több, hasonló csapattal együtt középkori tábort rendezünk be a Duna partján. A táborban igyekeztünk lehetőleg csak korhű eszközöket használni. Tettünk ugyan néhány engedményt a modernitás irányába (vécépapírt, nedves kendőt, hálózsákot, néhány mai tábori felszerelést azért használtunk), de nagyrészt arra törekedtünk, hogy minden a lehető leghagyományosabb mederben folyjon. Bográcsban főztünk, fa tányérokból ettünk és fakupából ittunk, csokoládé helyett pedig mogyorót és gyümölcsöt nassoltunk.

Azon kívül, hogy a Duna mentén nagyon hideg tud lenni a nyári éjszaka, hogy az uszadékfa hatalmas füstöt tud csinálni és hogy a közös szenvedély három nap alatt bárkiből családot formál, három nagyon különleges tanulsága volt az eseménynek. Jöjjenek most ezek, szép sorjában

Nem tudunk vigyázni a tisztaságra

Tábori körülmények között a tisztaság nagyon fontos, hiszen a mosási, mosogatási, fürdési lehetőségek nagyon korlátozottak. Ha az alapvető szabályok nincsenek katonásan betartva, az ember már az első reggel egy belülről piszkos és kényelmetlen hálózsákban, kellemetlenül testszagú sátorban ébred, különösen szerencsétlen esetben egy kiadós ételmérgezéssel. A tábor tisztán tartása igényel némi gyakorlatot, de érdemes hazavinni a jó gyakorlatot. Ha egy kicsit a nomád életmód szabályai mentén gondolkodunk, otthon is rengeteg hulladékot és energiát meg lehet spórolni. Íme néhány dolog, amire ezentúl a városi kényelemben is figyelni fogok.

  • Ne koszold össze! Ami nem lett piszkos, azt nem is kell letakarítani. Ezért fontos levenni a cipőt és leporolni a talpunkat, mielőtt a sátorba lépünk, például. Elő a váltóruhákkal, váltócipőkkel, zoknikkal, és ha nem hordjuk be a sarat, már meg is spóroltunk egy-két felmosást. Ugyanígy érdemes „játszós” ruhákat fenntartani a kertészkedéshez és autószereléshez, kötényt kötni a főzéshez, végiggondolni, megfogjuk-e zsíros kézzel a terítő szélét, vagy inkább megtanulunk figyelni a mozdulatainkra.
  • Ne hagy szét! Amit a táborban magára hagy az ember, az előbb-utóbb eltűnik, megfürdik a porban vagy eltörik. Ha viszont rendben tartjuk a felszerelést, gondosan elpakolunk magunk után, és egy kis erőfeszítéssel mindig tisztán, és megfelelő állapotban csomagoljuk be a dolgainkat, akkor minden sokáig, probléma mentesen használhatunk.
  • Nem kell mindent fertőtleníteni! Ez főleg az én tisztítószer-mániámmal nehéz feladat. Pedig ha általánosan tisztaságot tartunk, teljesen felesleges állandóan, mindent csíramentesen tisztán tartani. A csupán összeizzadt pólókat például bőven elég egy kis hideg, esetleg ecetes vízben kiöblíteni, de nem kell kimosni negyven fokon. Aminek a közelébe nem kerül étel, azt teljesen felesleges fertőtleníteni: a megfelelő por- és zsírtalanítás bőven elég. Ha nem hagyjuk a koszt összegyűlni, a fertőzés veszélyének sem tesszük ki magunkat.

Az emberi kapcsolatok fenntarthatóvá teszik a világot

Az egyik legfontosabb dolog, amit a fenntarthatóságért tehetünk, ha jóban vagyunk egymással. A három lentöltött nap alatt szinte egyáltalán nem termeltünk például ételmaradékot. Ha nálunk nem akad, a szomszédban biztosan volt egy-két éhes száj. Ha megéheztünk, mi is meglátogattuk a környező táborokat, valahol biztosan volt főtt étel. Késért, baltáért, más eszközökért sem a boltba rohantunk, hanem kölcsönkértük azt, ami tőlünk hiányzott. A dolgok megosztása jó érzés, ráadásul a tárgyak és a környezetünk tiszteletére nevel. Ha van segítség, nincs szükség villamos-energiára. A közösség ereje hegyeket képes megmozgatni.

Az élethez nagyon kevésre van szükség

Ha három boldog nap kellékei elférnek egy hátizsákban, valójában a mindennapokhoz sem sok sallangra van szükségünk. Időről időre érdemes felülvizsgálni, pontosan mennyi tárgy is vesz körül bennünket és mire használjuk azokat. Vajon szükség van a hetedik laptop-táskára és a nyolcadik célszerszámra az ablaktisztításhoz? Nem valószínű. A legkevesebb hulladékot azok a tárgyak termelik, amelyek sosem készülnek el. A legtöbb örömöt pedig az emlékek és nem a tárgyak adják nekünk. Nekem a három nap azt tanította, az anyagi világ helyett az álmoknak élni igenis racionális döntés tud lenni. Ehhez pedig nincs szükség drágán vásárolt sallangokra.

A nap, amikor elhatároztam, hogy nem veszek több ruhát

Amikor a párom először járt nálam, csak annyit állapított meg: „Úr isten, mennyi cipőd van!”. Sosem gondoltam rá, hogy több lábbelim lenne, mint egy átlagos nőnek, de az igazság az, hogy az évek alatt szépen összegyűltek nálam ezek a dolgok. Úgyhogy gyors önvizsgálatot tartottam, majd szomorúan konstatáltam, hogy igen, minden igyekeztem ellenére sikerült túl sokat felhalmoznom valamiből. Gyertek, nézzük meg együtt, mi a túl sok, és mi vezetett a nálam látható cipő- és ruhakatasztrófához.

Szociológiai blalbla

Aki rendszeresen olvassa a blogot, az tudja, hogy szeretek mindent szociológiai okokra visszavezetni, úgyhogy megint megengedek magamnak egy kis társadalomtudomány blablát. Szóval… Adott volt a ’60-as évek, amikor a divat csúcsát az S-modell, és a külföldi csomagokból vásárolt, nyugati ruhák jelentették. Aztán jött a rendszerváltás környéke, Vágási Feri bőrdzsekije volt közel, s távol a legdivatosabb darab, mi kislányok pedig abban az ünneplőben jártunk, amit anyukánk ki tudod varrni a Burda magazinból.

Érdemes továbbolvasni »