Három napra nomád lettem. Ezt tanultam a fenntarthatóságról

A hajam a két mosás ellenére is füstszagú kicsit, megfáztam, leégtem és mégis, hihetetlenül boldog vagyok. Az elmúlt három napot meglehetősen nomád körülmények között, egy középkori táborban töltöttem. Nem csak a tűrőképességem, de a fenntarthatóság szempontjából is fontos tapasztalatokkal gazdagodtam. Íme.

A körülmények

Egy fesztivál részeként, a hagyományőrző csoportunkkal döntöttünk úgy, hogy több, hasonló csapattal együtt középkori tábort rendezünk be a Duna partján. A táborban igyekeztünk lehetőleg csak korhű eszközöket használni. Tettünk ugyan néhány engedményt a modernitás irányába (vécépapírt, nedves kendőt, hálózsákot, néhány mai tábori felszerelést azért használtunk), de nagyrészt arra törekedtünk, hogy minden a lehető leghagyományosabb mederben folyjon. Bográcsban főztünk, fa tányérokból ettünk és fakupából ittunk, csokoládé helyett pedig mogyorót és gyümölcsöt nassoltunk.

Azon kívül, hogy a Duna mentén nagyon hideg tud lenni a nyári éjszaka, hogy az uszadékfa hatalmas füstöt tud csinálni és hogy a közös szenvedély három nap alatt bárkiből családot formál, három nagyon különleges tanulsága volt az eseménynek. Jöjjenek most ezek, szép sorjában

Nem tudunk vigyázni a tisztaságra

Tábori körülmények között a tisztaság nagyon fontos, hiszen a mosási, mosogatási, fürdési lehetőségek nagyon korlátozottak. Ha az alapvető szabályok nincsenek katonásan betartva, az ember már az első reggel egy belülről piszkos és kényelmetlen hálózsákban, kellemetlenül testszagú sátorban ébred, különösen szerencsétlen esetben egy kiadós ételmérgezéssel. A tábor tisztán tartása igényel némi gyakorlatot, de érdemes hazavinni a jó gyakorlatot. Ha egy kicsit a nomád életmód szabályai mentén gondolkodunk, otthon is rengeteg hulladékot és energiát meg lehet spórolni. Íme néhány dolog, amire ezentúl a városi kényelemben is figyelni fogok.

  • Ne koszold össze! Ami nem lett piszkos, azt nem is kell letakarítani. Ezért fontos levenni a cipőt és leporolni a talpunkat, mielőtt a sátorba lépünk, például. Elő a váltóruhákkal, váltócipőkkel, zoknikkal, és ha nem hordjuk be a sarat, már meg is spóroltunk egy-két felmosást. Ugyanígy érdemes „játszós” ruhákat fenntartani a kertészkedéshez és autószereléshez, kötényt kötni a főzéshez, végiggondolni, megfogjuk-e zsíros kézzel a terítő szélét, vagy inkább megtanulunk figyelni a mozdulatainkra.
  • Ne hagy szét! Amit a táborban magára hagy az ember, az előbb-utóbb eltűnik, megfürdik a porban vagy eltörik. Ha viszont rendben tartjuk a felszerelést, gondosan elpakolunk magunk után, és egy kis erőfeszítéssel mindig tisztán, és megfelelő állapotban csomagoljuk be a dolgainkat, akkor minden sokáig, probléma mentesen használhatunk.
  • Nem kell mindent fertőtleníteni! Ez főleg az én tisztítószer-mániámmal nehéz feladat. Pedig ha általánosan tisztaságot tartunk, teljesen felesleges állandóan, mindent csíramentesen tisztán tartani. A csupán összeizzadt pólókat például bőven elég egy kis hideg, esetleg ecetes vízben kiöblíteni, de nem kell kimosni negyven fokon. Aminek a közelébe nem kerül étel, azt teljesen felesleges fertőtleníteni: a megfelelő por- és zsírtalanítás bőven elég. Ha nem hagyjuk a koszt összegyűlni, a fertőzés veszélyének sem tesszük ki magunkat.

Az emberi kapcsolatok fenntarthatóvá teszik a világot

Az egyik legfontosabb dolog, amit a fenntarthatóságért tehetünk, ha jóban vagyunk egymással. A három lentöltött nap alatt szinte egyáltalán nem termeltünk például ételmaradékot. Ha nálunk nem akad, a szomszédban biztosan volt egy-két éhes száj. Ha megéheztünk, mi is meglátogattuk a környező táborokat, valahol biztosan volt főtt étel. Késért, baltáért, más eszközökért sem a boltba rohantunk, hanem kölcsönkértük azt, ami tőlünk hiányzott. A dolgok megosztása jó érzés, ráadásul a tárgyak és a környezetünk tiszteletére nevel. Ha van segítség, nincs szükség villamos-energiára. A közösség ereje hegyeket képes megmozgatni.

Az élethez nagyon kevésre van szükség

Ha három boldog nap kellékei elférnek egy hátizsákban, valójában a mindennapokhoz sem sok sallangra van szükségünk. Időről időre érdemes felülvizsgálni, pontosan mennyi tárgy is vesz körül bennünket és mire használjuk azokat. Vajon szükség van a hetedik laptop-táskára és a nyolcadik célszerszámra az ablaktisztításhoz? Nem valószínű. A legkevesebb hulladékot azok a tárgyak termelik, amelyek sosem készülnek el. A legtöbb örömöt pedig az emlékek és nem a tárgyak adják nekünk. Nekem a három nap azt tanította, az anyagi világ helyett az álmoknak élni igenis racionális döntés tud lenni. Ehhez pedig nincs szükség drágán vásárolt sallangokra.