Te is függő vagy. Elhiszed?

Függő vagy. Nem iszol, nem dohányzol, még a körmödet sem rágod? Akkor is! Bizony. De ezt nem kell szégyellni. Mindannyian azok vagyunk. Mutatom!

Képzeld el, hogy felébredsz egy hétfő reggel. Fogat mosol, felöltözöl és buszra, vonatra (jobb esetben biciklire) pattansz, aztán bemész az iskolába, vagy dolgozni. Ha idáig jutottál, máris sok-sok szintjét megtapasztaltad a függőségnek. A napodhoz szükséged van a tömegközlekedésre (ugye, milyen csúnya elvonási tüneteket mutatsz, ha nem jön a busz?), késztetést érzel, hogy beérj a munkahelyedre, iskoládba (Úr isten, mi lesz, ha BEÍRJÁK, HOGY KÉSTEM!), és fogadok, hogy van egy fogkeféd, amit sehonnan máshonnan, csak a boltból vagy az internetről tudtál beszerezni (Ha elő tudod állítani magadnak, kérlek, most azonnal szólj!)

szabadság

Mindannyian függünk „a rendszertől” vagy inkább rendszerektől. A tömegközlekedési hálózattól, az üzemanyagok árától, a kereskedelmi láncoktól, az oktatástól, a cégtől, amelyiknek dolgozunk. Ez rosszul hangzik, de egyáltalán nem akkora baj, mint amekkorának elsőre gondolni lehet.
Ezeket a rendszereket az élet szülte. Gondolj bele, milyen lenne, ha a pénteki nagybevásárlás helyett, bolthálózat híján, közvetlenül a termelőket kellene felkeresned. Ahelyett, hogy most blog posztot olvasgatsz, dolgozol, varrogatsz, rajzolsz, nézelődsz a neten, valószínűleg uborkáért vagy csirkefarhátért caplatnál valahol (és sosem cserélnéd le a fogkeféd, feltéve, ha lenne…). Azzal,hogy van egy hely, ahol minden összegyűjtenek és porcióznak, neked rengeteg időd szabadul fel. Ebben az időben tudsz dolgozni a közösség javára, játszani a gyerekkel, pihenni.
Egyáltalán nem baj, ha nem vagy önellátó, ha úgy érzed, hogy néhány munkát (például a fogkefe összeállítását) kiszervezed. Egyáltalán nem baj, h elektromos gépekre bízod a repetitív munkát, például a mosást, és helyette inkább pihensz, a családoddal vagy, tanulsz, vagy olyan tevékenységet végzel, amelyiket csak Te tudsz. Egedül a képességeink és az erőforrásaink nagyon korlátozottak. A fejlődéshez pedig az kell, hogy a közösség felülemelkedjen az egyénen.

Túlzások és mókuskerék

A probléma nem is ezzel van, hanem azzal, hogy mostanában egy kicsit túltoltuk a rendszerfüggőséget. Ez azt jelenti, hogy nagyjából minden ésszerűséget nélkülözve, simán elveszhetünk „a rendszer” szolgálatában. Erre elmesélem az én példámat:
Volt egyszer egy munkahelyem, ahol nem kerestem rosszul, de különösebben sokat sem. Naponta négy órát ingáztam,  mert elég messze volt. A rengeteg munka miatt este már nem volt energiám főzni vagy ellátni a háztartást, ezért többnyire házon kívül ettem valamit vagy ételt rendeltem. Mivel szomorúnak és üresnek éreztem az életemet, a hétvégéken többnyire moziba mentem, vagy valami nagy őrültséget csináltam, mert vágytam valami ingerre. Minden, amit kerestem, elment a közlekedésre, az ételre és arra, hogy kompnezljam magam, amiért a hétköznapjaim nagy részét élmények nélkül, egy irodában töltöm.
Hogy miért maradtam? Mert féltem attól, hogy „álláskereső” legyek, hogy legyenek olyan hónapok az életemben,  amikor nem kelek korán és látszólag céltalanul élek. Pedig mi történt volna, ha esetleg munkába állás helyett otthon maradok? Valószínűleg találok munkát ugyanannyi, vagy több pénzért, közelebb, kellemesebb környezetben. Esetleg úgy,  hogy valóban értékteremtő tevékenységet végzek.
Mostanában több cikk is megjelent azzal kapcsolatban, hogy az állások egy része tökéletesen értelmetlen. És igen, sajnos egy jó állás sokszor akkora biztonságot ad, hogy nem vizsgáljuk meg az életünket – ezzel együtt pedig rengeteg olyan kompromisszumot is felvállalunk, amelyet nem kellene. Például rengeteget utazunk és ingázunk, ahelyett, hogy egy kevésbé jól fizető, de közelebbi munkát vállalnánk és megtakarítanánk a bérlet és a kimerültség okozat költségeket.

Már nem örülsz annyira

Van egy másik „rendszer” szintű probléma is. Ez pedig a túlpörgetett fogyasztás és az életszínvonali infláció. Ma már nagyon könnyű elkölteni a pénzünket:  tele van a plázs fast fashion üzletekkel, jó pénzért kaphatunk trendi műkörmöket, coachok és pszichoterapeuták hallgatják meg a panaszainkat, és persze 2-3 évente telefont is kell cserélnünk, különben menthetetlenül lemaradunk. Az egész világ azt sugallja, hogy „fogyassz többet”, miközben mi egyre kevésbé élvezzük azokat a dolgokat, amelyek körülvesznek. („Buta telefonról” okosra váltani hatalmas ugrás. A második harmadik okostelefon már jóval kisebb örömet és izgalmat okoz az előzőekhez képest.)
Ez persze újabb csapdába terel bennünket: munka, rengeteg költés, még több munka… És kész is a mókuskerék. A helyzeten ronthatunk esetleg tovább egy személyi hitellel, és kész, vége, örök spirálba kerültünk.

De akkor van belőle kiút?

Akkor most a spirálból az jelenti a kiutat, ha azonnal otthagyjuk a munkahelyünket? Nos, rossz hírem van, nem. De van pár módszer, amivel ki lehet törni belőle.
Az első lépés, hogy megvizsgáljuk a kiadásainkat. Még csak költségvetést sem kell készíteni, elég, ha tételesen el kezdjük vezetni, mikor, mennyit és mire költöttünk. Már ebből önmagában sok következtetést le lehet vonni.
Nekem például még a fogyasztási napló vezetését sem kellett elkezdenem, hogy rájöjjek, nem stimmel valami. A kollégám szólt, hogy „exponenciálisan nő a kólafogyasztásod”. És igen, nálam ez egyértelmű jele annak, hogy valami nagyon nem oké. A titkos bűnöm, hogy a bánatomat kólába fojtom. Szerencsére most már lehet kalóriamenteset is kapni.
Ha valamire kiemelten sokat költünk, ott többnyire baj van. Az édességek és a kóla általában lelki problémákat, unalmat vagy stresszt jeleznek. Ha az üzemanyag-költségünk, az utazási költségeink kiugróan magasak, az azt jelenti, hogy rossz helyen vagyunk, vagy túl sokat ingázunk. A telefon, vagy egyéb státusszimbólumok sokszor a magányosság, a beilleszkedés iránti vágy, a „látszatköltések” táborát erősítik. Ilyenkor pedig jól meg kell nézni, hogy mi áll ezek mögött a folyamatok mögött.  Ha pedig rájöttünk, akkor el is lehet kezdeni leépíteni a dolgokat.

Rendszerfüggetlenség: kevesebb stressz

A fenti példákban a megoldást az jelentette, hogy ha valamilyen rossz hatást, stresszfaktort kiküszöbölünk az életünkből, ez által pedig nem csak anyagi, de lelki értelemben is kiegyensúlyozottabbá válunk – te jó ég, micsoda lelki tényezői vannak a gazdálkodásnak!
Ahhoz viszont, hogy hosszú távon is eredményes életet tudjunk élni, valójában arra van szükség, hogy minél kevesebb olyan tényező legyen, amelyik kibillenthet bennünket az egyensúlyból és arra indíthat, hogy lejjebb építsük az életszínvonalunkat. Röviden: minél inkább függetlenné kell  válnunk.

Az önfenntartó farm helyett

Ez az a pont, ahol a legzöldebb olvasók már vadul csorgatják a nyálukat: a panelfruska a sok szócséplés után azt fogja mondani, hogy mindenki költözzön önfenntartó tanyára. De mindenkit megnyugtatok, ilyen drasztikus lépésre semmi szükség. Elég, ha először a saját házunk táján kezdünk sepregetni. Szó szerint.
Mielőtt teljesen túlgondolnánk a dolgokat és elkezdenénk harmatot gyűjteni a réten a megélhetéshez, érdemes visszakanyarodni az elejére. A rendszerek, amelyekben élünk, sokszor igenis nagyon jók és hasznosak: az emberi közösségek mindig is a feladatok megosztásának köszönhetően tudtak sikeresek maradni. Csak arra kell figyelnünk, hogy ne szolgáltassuk ki magunkat a rendszereknek teljesen felelőtlenül. A kontroll a legfontosabb.
Íme egy tízes lista, amit részben más bolgokról, részben a saját következtetéseim és tapasztalataim alapján készítettem. Ez nagyjából jó alapot kínál egy egészségesebb, boldogabb élet felé.
  1. Óvatosan a hitellel! Bármit, amit hitelre vagy részletre veszel, azt valójában nem engedheted meg magadnak. Van persze néhány eset, amikor a hitelfelvétel elkerülhetetlen (ha nem tudsz hűtőt vásárolni, és emiatt folyamatosan étteremben ebédelsz, sokkal nagyobb költség, mintha inkább hitelre beszerzel egy készüléket), de az aranyszabály az, hogy hitelt, részletfizetést, bármi ilyesmit csak akkor vállalj, ha végképp nincs más megoldás és végképp nem tudsz mit tenni. Sose vegyél fel hitelt az életszínvonalad emelésére! És igen, itt egy új telefon részletre történő vásárlása is ezt jelenit. Ha diákhiteled vagy bármilyen más kölcsönöd van, ennek a visszatörlesztése legyen az elsődleges feladatod. Hidd el, ez biztonságot ad.
  2. Vásárolj használtan! Ha egy szalonállapotú autót vásárolsz, az értéke szinte azonnal legalább a 75%-ára csökken, amint elhagyod a szalont, pedig a kocsit használati értéke semmit sem változott. Rengeteg olyan termék van, amelyet használtan is megvehetsz, ráadásul senki nem fogja tudni megmondani a különbséget az új és a használt darab között. Ne fizess a marketingért, az túlfogyasztást generál.
  3. Keresd a helyit, a szezonálist, a fair-trade-et Amiből csak teheted, vásárolj helyi, szezonális, fair-trade kiadást. Ha tudod, igazítsd úgy az étrendedet, hogy minél kevesebb egzotikus alapanyagra legyen hozzá szükség. Elsőre unalmasan hangzik, de rengeteget lehet spórolni vele. Ráadásul a szállítás és a fokozott termelés legtöbbször hosszú távon gazdasági kárt, és nem hasznot hoz. A szállítás és az erőltetett előállítás teljesen felesleges.
  4. Oszd meg és kérd kölcsön! Bármire van szükséged, először nézd meg, valóban meg kell-e venned az adott dolgot, vagy kölcsön tudod-e kérni valakitől! Ha teheted, Te is oszd meg a dolgaidat! Egy szívességen alapuló rendszer nagyon sokat segít, ha bajba kerülsz.
  5. Alakíts ki tartalmas emberi kapcsolatokat! Figyelj a barátaidra, a szeretteidre! Használd a szociális hálódat és törekedj arra, hogy egészséges kapcsolatot ápolj a világgal! A megoldások gyakran nem valamilyen szervezeten, hanem éppen az ismerősökön keresztül érkeznek. Ha jó kapcsolatban vagy a szomszédoddal, nyugodtan megkérheted, hogy bikázza be a kocsidat egy hideg reggelen, ahelyett, hogy pénzért autómentőt hívnál. Cserébe te vigyázhatsz a gyerekeire vagy átveheted a postáját amíg nyaralni megy.
  6. Szabadulj meg a feleslegtől! Ami már felesleges, azt igyekezz eladományozni, elajándékozni vagy újrahasznosítani! Ezzel csökkented a túlfogyasztást és biztonságot adsz másoknak.
  7. Vigyázz arra, ami a tiéd! Vizsgáltasd át az autódat rendesen, tanuld meg elvégezni a kisebb munkákat, amelyek a házad vagy a műszaki cikkeid karbantartásához szükségesek! Kezelj mindent úgy, hogy sokáig tartson! Ez az egész nagyon egyszerű: ha a ruhád fölé főzésnél kötényt veszel, csak a kötényed lesz foltos, de a pólód, nadrágod megmenekül. A kötényt meg senki nem látja…
  8. Kerüld a pazarlást! Erről már sokat írtam, kell hozzáfűzni valamit?
  9. Dolgozzon helyetted a vagyonod! Az ingatlanbefektetés, vagy a nagy összegű, hosszú távú megtakarítások egy idő után helyetted dolgoznak. Ha van egy ingatlanod, egy nyaralód, vagy bármilyen olyan vagyontárgyad, amit hosszú távon bérbe tudsz adni, az sokat segít abban, hogy munka nélkül is bevételhez juss. Ugyanez a helyzet a pénzzel. Ha egy nagyobb pénzmagot tudsz felépíteni és szépen befektetni, az hasznot hajt majd neked. Törekedj arra, hogy legyenek ilyen, passzív jövedelmeid. Ezek segítenek, ha nehéz helyzetbe kerülsz.
  10. Tanulj meg nemet mondani! Vannak felkérések, tevékenységek, utazások és találkozók, amelyekre egyszerűen nemet kell mondani. Ne vállalj fel semmi azért, mert szeretnél megfelelni, vagy mert “muszáj”-nak érzed. Az energiád is befektetés. És ha rossz helyre fekteted, nem térül meg.

Hamarosan én is elindulok a függetlenség útján, ezért nemsokára remélhetőleg ennél gyarkorlatiasabb tippeket is megoszthatok veletek. Nem ez lett minden idők legrövidebb bejegyzése, de remélem, azért találtatok benne valami hasznosat! Viszlát jövő hétfőn.

Tóth Enikő