A nap, amikor elhatároztam, hogy nem veszek több ruhát

Amikor a párom először járt nálam, csak annyit állapított meg: „Úr isten, mennyi cipőd van!”. Sosem gondoltam rá, hogy több lábbelim lenne, mint egy átlagos nőnek, de az igazság az, hogy az évek alatt szépen összegyűltek nálam ezek a dolgok. Úgyhogy gyors önvizsgálatot tartottam, majd szomorúan konstatáltam, hogy igen, minden igyekeztem ellenére sikerült túl sokat felhalmoznom valamiből. Gyertek, nézzük meg együtt, mi a túl sok, és mi vezetett a nálam látható cipő- és ruhakatasztrófához.

Szociológiai blalbla

Aki rendszeresen olvassa a blogot, az tudja, hogy szeretek mindent szociológiai okokra visszavezetni, úgyhogy megint megengedek magamnak egy kis társadalomtudomány blablát. Szóval… Adott volt a ’60-as évek, amikor a divat csúcsát az S-modell, és a külföldi csomagokból vásárolt, nyugati ruhák jelentették. Aztán jött a rendszerváltás környéke, Vágási Feri bőrdzsekije volt közel, s távol a legdivatosabb darab, mi kislányok pedig abban az ünneplőben jártunk, amit anyukánk ki tudod varrni a Burda magazinból.

Érdemes továbbolvasni »

A kávé kokain – ezt tanultam a leszokásból

Az utóbbi időszakban rengeteg olyan lelki tényező talált meg, amelyek miatt az előttem álló egy évet szeretném a takarékoskodásnak és a megélhetési költségeim visszafogásának szentelni. Ennek keretében igyekszem megszabadulni azoktól a dolgoktól, amelyekre teljesen feleslegesen adok ki pénzt. A kávétól megválni viszont nem csak ebből a szempontból tűnt sürgetőnek.

Pusztul az esőerdő

A kávéfogyasztásnak elég komoly természeti következményei vannak. A világ kávéfogyasztása nagyjából egyenes arányban nő az egy cégre jutó account managerek számával. A fejlett világban emelkedik az életszínvonal, ezért míg a nagyszüleink számára a kávé értékes élvezeti cikket jelentett, mi már csak bedobunk egy feketét két értekezlet között. Aztán egyet a ebédszünetben, meg egyet, mikor a főnök délután négykor találja ki, hogy holnapra van szüksége a jelentésre.


Érdemes továbbolvasni »

Találkozásom KonMarival

Marei Kondo a selejtezés királynője, a minimalizmus prófétaasszonya, az új feng suhi vallás megalapítója. Khm… Összeszedem magam, elnézést. Nem volt teljesen szándékos a gúnyos hangnem. A KonMari elvekben sok minden nagyon jó, csak én már nehezen tudok hinni a csillogó életmód-bloggereknek. (Ez ma egy ilyen ironikus bejegyzés lesz.)

Az életemet nagyon régóta a káosz uralja. Az apai családomban mindig nagy hagyománya volt a gyűjtögetésnek. Nagyapámat a hadifogságban, az orosz puszta közepén az mentette meg, hogy társaival közösen összegyűjtötte az üres konzervdobozokat és ebből sátrat állított. Papa megmenekült, de attól kezdve többé nem dobott ki semmit. A halála után évekig selejteztünk az üres mackósajtos dobozokat, a vécépapír-gurigákat, a levesporok levágott, gondosan összegyűjtött nyitófüleit. Azt hiszem, Papának ez adta a biztonságot. Hogy bárhová nyúlt, volt egy látszólag értéktelen vacak, ami még jó lehet valamire. Amit fel lehet használni. Ami egy rossz pillanatban az életet jelentheti.

Érdemes továbbolvasni »

Te is függő vagy. Elhiszed?

Függő vagy. Nem iszol, nem dohányzol, még a körmödet sem rágod? Akkor is! Bizony. De ezt nem kell szégyellni. Mindannyian azok vagyunk. Mutatom!

Képzeld el, hogy felébredsz egy hétfő reggel. Fogat mosol, felöltözöl és buszra, vonatra (jobb esetben biciklire) pattansz, aztán bemész az iskolába, vagy dolgozni. Ha idáig jutottál, máris sok-sok szintjét megtapasztaltad a függőségnek. A napodhoz szükséged van a tömegközlekedésre (ugye, milyen csúnya elvonási tüneteket mutatsz, ha nem jön a busz?), késztetést érzel, hogy beérj a munkahelyedre, iskoládba (Úr isten, mi lesz, ha BEÍRJÁK, HOGY KÉSTEM!), és fogadok, hogy van egy fogkeféd, amit sehonnan máshonnan, csak a boltból vagy az internetről tudtál beszerezni (Ha elő tudod állítani magadnak, kérlek, most azonnal szólj!)

Érdemes továbbolvasni »

Mit lehet kihozni egy szemétdombból?

Az a helyzet, hogy a nyakunkba szakadt egy olyan kert, amiben csak II. világháborús, halott német katonát nem találtunk… Úgy döntöttünk, hogy akkor is kihozunk belőle valami értelmeset, ha beleszakadunk. Még tavaly nekiálltunk a szeméttelenítésnek, de nem volt vele annyi időnk foglalkozni, illetve a házat belülről is gatyába kellett rázni, ami prioritást élvezett. De idén nekiálltunk. Lássuk, mi volt a kertben, amikor május elején nekiálltunk dolgozni (meglehetősen lassan haladunk, de egyszer biztos eljutunk a végére):

Érdemes továbbolvasni »